Nekiveselkedtem az alant következő szöveg megírásának már vagy négyszer, de mindannyiszor abba is hagytam és elvetettem amit írtam.
Hiábavalónak éreztem.
Arról akartam írni, hogy tennünk kell valamit, tennie kell valamit az országnak az ellen, amit vezérünk, pártunk és kormányunk tesz ezzel a nemzettel.
Aztán 1 órányi lassú , kétujjas gépelés után mindig elszállt a lendület, amikor arra gondoltam, hogy mi értelme is van az egésznek. Eltöltök vele egy csomó időt, de úgysem változik semmi. Kiírom magamból az indulataimat, és a magam kacska szavaival csupán megismétlem azt, amit az elmúlt hetekben-hónapokban nálam sokkal okosabbak már kismilliószor megfogalmaztak, az én írásomnál sokkal jobban is…
… és főleg belegondoltam, hogy amit én itt irogatok az persze nyilvánvalóan semmi, de sajnos még az sem túl sok, amit a mindenféle szakértők, illetve az ország sorsával hivatalból foglalkozó szakemberek, például politikusok meg újságírók leírtak, elmondtak a közelmúltban.
Nem sok, mert hiába riogatnak az államcsőddel, hiába szólnak híradások a demokrácia felszámolásáról és hiába szembesítenek minket már lassan naponta valamilyen külföldről jövő kritikával – amelyekből mára egyértelműen látszik, hogy a nyugati vezetőknek és üzletembereknek tele van velünk a hócipője -, az „istenadta” nép csak nem akar tágítani Orbán Viktor szoknyája mellől.
Még mindig rengetegen – túl sokan – támogatják, és az erősödő tiltakozások ellenére sem érezhető az országban olyan általános hevület, amely akár csak megingatni is képes lenne Orbán hatalmát.
Végül azért veselkedtem neki mégiscsak az írásnak, mert akárhányszor átgondoltam mindezt akkor is támadt valami hiányérzetem, és mert úgy éreztem van valami apróság, amit a saját szerény ezsközeimmel is hozzá tudok tenni az országban folyó polémiához.
Gondolatmenetem alapjait nem szeretném sokat taglalni. Ezt a témát már tényleg rengetegen körbejárták.
Röviden:
- Az Orbán-féle gazdaságpolitika csődközeli helyzetbe juttatta az államot, a befektetők egy fabatkát sem adnának a bőrünkért.
- Csak azért nem borult még a fejünkre a teli bili, mert minden elemző meg szakértő abban bízik, hogy legkésőbb az utolsó pillanatban győz a józan ész, talán kicsit engednek ők, kicsit (vagy nagyot) engedünk mi, és sikerül dűlőre jutni az IMF-fel meg főleg az Unióval.
- Mindeközben Orbán Viktor igyekszik soha nem látott módon bebetonozni a hatalmát; az a benyomása az embernek, hogy szive szerint teljesen felszámolná a demokráciát és mintha semmit sem akarna meghallani vagy inkább megérteni abból, ami körülöttünk zajlik...
Vagyis olyan katasztrofális helyzetben van az ország, amilyenben még soha azelőtt nem volt, a kormány és főleg maga Orbán Viktor halmozza az olyan hibákat, amelyekre már a bűn szót is kevésnek érzem, inkább a gazemberség illik rájuk.
… és mit reagál erre az ország nagyobbik része?
Nagyjából semmit!
Szép-szép a civil szervezetek fokozódó aktivitása, az Opera előtti tüntetés pedig már kifejezetten bíztató volt. A parlamenti ellenzék is mintha keményedne, de ez az egész – úgy tűnik – még mindig semmi ahhoz képest, ahogy a nép, a többség reagált az előző 20 évben a jelenleg tapasztalható eseményeknél klasszisokkal kisebb volumenű és jelentőségű változásokra.
Azt mondják, az emberek elfásultak, beletörődtek abba, hogy úgysincs mi tenni, nem érdekli már őket az egész.
Amennyire én a saját bőrömön, a közvetlen környezetemben tapasztalom, ez valamennyire így is van.
De hozzátenném azt is, hogy az Orbán rendszer valami olyan hihetetlen tehetséggel és profizmussal bagatelizálja a problémákat és a kritikákat, illetve olyan mértékben manipulálja a médiát és olyan egzisztenciális terrorban tartja a közszférában tevékenykedő prominenseket, ami már határozottan a Kádár korszakra emlékeztet.
Még nem a Rákosi korszakra, de ha így haladunk azt is megérhetjük!
Szóval az emberek többsége nem tud vagy nem akar protestálni, elfogadja – ha nem is szereti – ezt a mostani rendszert.
No de miért? Jó ez nekik/nekünk?
Fene tudja! Sokaknak biztos nem rossz annyira… Ezt én most nem is elemezném...
Egy-két dolog viszont nyilvánvaló szerintem!
Meggyőződésem, hogy sok – és egyre-egyre több – ember azért törődik bele abba ami van, és elégedetlenkedik csak „csendban” a négy fal között, mert nem látja és nem hiszi, hogy volna a jelenlegi hatalomnak alternatívája.
Sokan nem is remélik, hogy a rendszer változhat, mert nem éreznek semmilyen más politikai erőt, ami Orbánéhoz lenne fogható.
Akkor meg minek protestálni? Jobb lesz attól? Lehet, hogy csak „megbélyegzi” magát az ember fia akkor, ha nyíltan kritizálja a rendszert. Ebből meg a jó ég tudja mi sülhet ki a mai időkben…
Bárhol beleszagol a levegőbe az ember, mindenhol a Fideszt és Orbán erejét érzi: a szomszédságban, a munkahelyen, a hivatalokban, az üzleti életben, a közszférában és a közhatalom berkeiben, a médiában… (tudom, ez egy kicsit paranoiásan hangzik, de már az is épp elég nagy baj, hogy ez egyáltalán felmerül)
Szóval: nincs alternatíva, nincs olyan másik erő, amihez igazodni lehetne.
Erő! Ez egy nagyon fontos szó, értsük most abszolút pozitívan!
Márpedig én azt mondom, hogy ha nincs a Fideszen, Orbán Viktoron kívül más erő ami alternatívát jelenthetne, akkor nem tehetünk egyebet: keresni kell egyet!
Ha azt akarjuk, hogy véget érjen ez a rémálom, keresni, találni, csinálni, a föld alól is elő kell teremteni egy olyan politikai erőt, amely megállíthatja Orbánt!
Ki viszi át fogában tartva az országot a túlsó partra?
Ez ennek az irománynak a címe…remélem Nagy László nem forog a sírjában!
Azért a cím, mert azt hiszem, hogy nem is egyszerűen egy politikai erő kell Orbán legyőzéséhez, hanem egy másik politikus, egy konkrét személy, egy olyan vezető, aki tömegeket képes mozgósítani,
Vagy felvehetné a forradalmár, a nemzet kétharmados akaratából uralkodó Orbán Viktorral a versenyt bármelyik ellenzéki párt?
Még a nagy múltú MSZP is olyan harmatos ehhez, hogy a következő választásokig akár 5 év is lehetne hátra, akkor sem tudnák annyira összeszedni magukat, hogy fogadni mernék rájuk.
Az LMP álmodik ugyan arról, hogy megverheti a Fideszt, de még odáig sem jutottak el, hogy akár egyetlen politikusuk neve országosan ismert legyen, mostanában meg úgy néz ki olyan belső válsággal küzdenek, ami épp az bizonyítja, hogy „nem lehet más a politika”.
Gyurcsány személye még ha magával a pápával kötne demokratikus koalíciót, akkor is tízszer több embert taszítana, mint amennyit vonzana.
A Jobbikra meg szót sem érdemes pazarolni.
Kinőhetne persze egy potens párt az egyre aktívabb civil mozgalmak közül is, de vajon mennyivel tudnának ezek többet, jobbat mondani, nyújtani, mint a jelenlegi ellenzéki pártok? Esetleg megismételhetnék az LMP legutóbbi választások alkalmával elért sikerét, de az még édeskevés a győzelemhez! (Mellesleg a mostanában fel-feltünedező újsütetű civil néptribunusok – a volt katona, a volt tűzoltó vagy a volt adatvédő – nem tűnnek olyan kalibernek, ami elég lenne Viktor ellen.)
Itt csak egy olyan játékos segíthetne, akit egy-az-egyben szembe lehetne állítani Orbánnal, aki – ha nem is vonz mindenkit-, legalább senkit sem taszít, aki ismert és hiteles, akit tömegek tudnának követni.
Belátom, naív elképzelés azt feltételezni, hogy jön majd egy lovag, aki feláll a vártára, kibontja a zászlaját, a nép meg csak tódul, tódul alája…
De előszöris mondjon valaki egy jobb alternatívát!
Orbán akkor sem fogja feladni az állásait, ha az ország ténylegesen csődbe jut – ezt elemzők és politikusok is egyre többször elmondják.
Bármilyen nagy megpróbáltatások is várnak ránk a választásokig, attól tartok, hogy a Fidesz propagandagépezete – amelynek hatékonysága „nagy elődeihez” mérhető – bőven meg fogja mindezt magyarázni annyira, hogy legalább a sima többséget összekaparják a választásokon (már szinte hallom is, ahogy mindenért a Gyurcsány kormány csontvázait, a spekuláns brókereket és az ellenünk acsarkodó nyugati hatalmakat okolják).
Ehhez nagy segítséget nyújthat az új választási rendszer, sőt akár a szélsőjobb is. Arról nem is beszélve, hogy az egyébként a teljes eddigi politikájuk csődjét jelentő – és a legtöbb elemző szerint az utolsó pillanatra azért valószínűnek tűnő – IMF megállapodást is sikerként fogják „eladni” – egy nagycsomó birka meg be is fogja ezt venni, sőt ünnepelni fogja!
Másodszor azt állítom, hogy igenis vannak – ha csak hírmondónak is – olyan közéleti személyiségek, akiket a siker esélyével lehetne kiállítani egy Orbán ellen vívott boxmeccsre! A baj csak az, hogy nem sok szóba jöhető potentát állna ki szívesen egy ilyen mindenképpen nagyon kemény, övön aluli ütésekkel tarkított és tisztességtelen eszközök arzenáljával vívott mérkőzésre – és itt nem a politikusokra gondolok, hiszen közülük bármelyik megteszi ezt mivel „ez a dolga”, és a mostaniak közül talán van is aki azt álmodja, hogy lenne sansza.
Egy olyan ismert ember, akinek esélye lenne Orbán ellen, nyilvánvalóan ma is komoly megbecsülésnek és egzisztenciának örvend. Nem szivesen kockáztatná ezt egy kétes kimenetelű politikai szereplésért. Esélye egyébként is leginkább akkor lenne, ha valamelyik parlamenti ellenzéki párt kérné föl mondjuk miniszterelnök jelöltnek, de ehhez az ellenzéki pártok túlságosan szűklátókörűek (arról nem is beszélve, hogy talán elhiszik, hogy a saját soraikban is van olyan vezető, aki alkalmas lehet egy ilyen szerepre).
De egészen más lenne a leányzó fekvése, ha egy sok ezres vagy akár sok százezres tömeg jelölne meg valakit, akit követne! Ha egy komolyabb tömeg hívna csatába egy vezetőt, „kérne fel” valakit arra, hogy álljon az élre!
Amennyiben az illetőben egy kis felelősségtudat is van, nem mondhat nemet!!!
Szóval különleges időkben különleges megoldás kell: mondjuk meg mi, az ország, a (remélhetőleg) többség, hogy ki legyen az, akit alkalmasnak tartunk Orbán legyőzésére!
Az ilyesfajta vélemény nyilvánításra pedig nem is lehetne jobb fórumot kitalálni, mint az internetet!
Szavazzunk, mondjunk véleményt akár a facebookon, bár a legjobb lenne egy honlapot indítani erre a célra!
Nem ért ehhez valaki annyira, hogy segítene megcsinálni?
Nem egy Orbán ellenes honlap kellene, mert az sok fanatikus Viktor-rajongót eleve elriasztana, habár még köztük is sok ember lehet aki maga sem tudja, hogy miért rajong annyira Viktorunkért (ezt saját tapasztalatból is tudom), csak egyszerűen nincs más, akiben olyan „nagy magyart” láthatna, mint benne!
Egyszerűen egy olyan honlap lenne jó, amelyen bárki leadhatja – úgymond – a voksát arra, akire akarja (kivéve Chuck Norrist)!
Sőt! Azt hiszem elég egyértelműen kiderült az előző sorokból, hogy Orbán Viktor és Fidesz nem épp a szívem csücske! Mégis igyekszem pragmatikusan nézni a jelenlegi helyzetet, és azt állítom, hogy nem vagyok Fidesz-ellenes, próbálom megérteni – és valóban, a szó legszorosabb értelmében MEGÉRTENI -, hogy miért szeretik még mindig sokan a Fideszt, miért bíznak Orbánban!
Az alapján, amit eddig „felderítettem” ebben a témában attól tartok, hogy valószínűleg egy földindulás is kevés lesz ahhoz, hogy a következő választások előtt a Fideszt kimozdítsa valami a helyéről. De Orbánt a Fidesz maga, pontosabban maguk a Fideszesek legalább elbizonytalaníthatnák, a pozícióját megingathatnák, és már ez is valami lenne – arra, hogy el is mozdíthatnák még gondolni sem merek, olyan extrém lenne!
Magyarul egy ilyen honlapon – amin csak mellékesen lehetne véleményt mondani, pro-és-kontra „ugatni”, hanem leginkább „csak” szavazni lehetne – akár egy külön szekcióban szavazhatnának a Fidesz szimpatizánsok arról, hogy Viktor helyett kit látnának szívesen a pártjuk élén!
Az milyen lenne!
De tovább megyek: milyen érdekes, messzire mutató és az elfásult agyakat megmozgató felvetés lehetne, ha mondjuk párokra lehetne szavazni! Nem pártokra, hanem párokra!
Azt látnom lépten-nyomon, hogy aki nem csak az épp aktuális saját gazdasági helyzete vagy az aznapi kedve alapján szavaz egy választáson, hanem valamiféle - akár halovány - meggyőződésből, az olyan mereven képes ragaszkodni a preferenciáihoz, ami esetenként már irreálisnak nevezhető.
Pedig milyen lenne, ha egy ilyen ember mondjuk egy Bajnai-Tarlós párosra szavazhatna???!!!
Egy mérsékelt baloldali kéz a kézben egy mérsékelt jobboldalival (ha az Új Színházat el tudjuk felejteni egy pillanatra). (Hangsúlyoznám, hogy a párosítás nem az én értékítéletem tükrözi, csak egy érdekesnek szánt ötlet!)
Elképzelhetetlen lenne egy ilyen felvetés? A szakértők meg a politikusok szerint biztosan, de gondoljunk csak bele, ha egy ilyen vegyespárost hívna egy igazán nagy tömeg, hogy együtt álljon az élükre!
Tudom, hogy ez már aztán igazán a naiv fantáziaképek közé tartozik, de épp ezért lenne érdekes megnézni, milyen reakciókat vált ki sok-sok emberből…
Szóval? Ki…
